Fekete István gazdatiszt, az előbb említett Nirnsee nagybirtok főintézője Ajkán vált íróvá, vagyis: ajkai író. Tizenkét évig élt itt a családjával. Ez idő alatt nem csak a földnek és az állatoknak volt jó gazdája, hanem az embereknek is. Sokrétű tevékenység, emberséges bánásmód és férfias hozzáállás jellemezte életének ezt az időszakát.

Fekete István 1929-től, a Nirnsee birtok főintézőjeként az uraság (Ferenc) után mindjárt a második személy volt: ő felelt a fénykoron hatezer holdas nagybirtokért.

A főintéző és a földbirtokos hűvös és feszült viszonyát jól mutatja, hogy az uraság a Nirnsee kastély mellett álló kiskastély helyett – ahol az előző intéző is lakott – egy parasztházat adott új gazdatisztjének. 

A hatalmas kiterjedésű birtokon kiterjedt gazdálkodás folyt: 2200 sertéssel, 1800 birkával, 200 hízó marhával. Rengeteg gabonát, cukorrépát, kukoricát, lucernát és lóherét termesztettek. Rendelkezett malommal, fűrészüzemmel, tejüzemmel és gőzgépes áramfejlesztővel is.

Fekete István új termelési módokat vezetett be, új terményeket honosított meg. Az ő javaslatára kezdték el termelni a fehér lóherét, aminek a magját nagy haszonnal adták el Amerikában. Irányítása alatt a tenyésztett állatok számos nagydíjat nyertek mezőgazdasági kiállításokon.

Több történet is fennmaradt arról, hogy a rábízott embereket mennyire védte, becsülte és szerette. A saját javadalmazásából naponta 10 liter tejet adott a cselédek gyerekeinek.

Az ajkai iskolát akkoriban a Bányaüzem működtette. A birtokkal való esetleges nézeteltérések miatt a gyerekeket kitiltották ebből az iskolából és egy több kilométerre lévő intézménybe kellett járniuk télen, hóban, fagyban. Fekete István ekkor felkereste a bánya főmérnökét, aki ezután a gyerekeket visszaengedte az iskolába. Emellett még számos történet maradt fenn az író humánumáról, mások iránt érzett együttérzéséről. Ezek mind azt mutatják, hogy mennyire gondját viselte az embereknek és felelősséget érzett irántuk.

Írói munkája mindenki számára ismert, ezért csak egy írását emelnénk ki különösen, amiről valószínűleg maga sem gondolta, hogy ekkora hatása lesz.
Ezt a meghatározó alapművét 1939-ben írta. A „Zsellérek” nem csak irodalmi pályafutásában hozott változást, hanem a magánéletében is. A fia, ifjabb Fekete István írta meg egy magánlevélben, hogy ezért a regényért az írót félholtra verték. (Igen, az ÁVH emberei voltak.) Talán a csodán és a szerencsén múlott, hogy életben maradt. Nagyon sokáig élt az a történet, hogy autóbalesetet szenvedett, mivel a családját is megfenyegették.